probesz

Az IVSZ üdvözli az új felsőoktatási keretszámokat: "Az utóbbi évek egyik kiemelkedő sikereként könyvelheti el az IVSZ a felsőoktatásban a természettudományi- és mérnökképzésben történt változásokat. Habár több szakot kedvezőtlenül érintettek az új keretszámok, az informatikusi, a mérnöki és természettudományos képzési területek létszámkerete negyven százalékkal nőtt 2012-ben."

Nekem valahogy mégis rossz érzésem van ezzel az egésszel kapcsolatban. Lehet, hogy csak azért, mert az IVSZ még az MSZP kormány idején összeborult a FIDESZ-szel. Vagy azért, mert egyetemem, a Corvinus ellen nyílt támadások sorozata folyik, aminek csak az egyik utóbbi állomása a közgazdász képzés keretszámainak radikális csökkentése. Persze elfogult vagyok.

De nem értem, hogy miért örül az IVSZ egy ilyen oktatáspolitikának. Azt hiszik, hogy ezzel tényleg előrefelé megyünk és nem ötletszerűen rángatják a felsőoktatást? 2 vagy 3 év múlva meg más politikusok jönnek és másféle "hosszútávú" stratégiai irányokat fognak kijelölni. Akinek meg lesz egy kis esze, az végzett informatikusként vagy mérnökként szépen szedi a sátorfáját és más országban kamatoztatja az itt megszerzett tudást...

Maja, a nagyobbik lányom pár nap múlva iskolába megy. Ő az első gyerek, akivel belépünk az iskolai oktatási rendszerbe, mint szülők. Összeszedtem neki, amit szerintem fontos tudnia egy kis iskolásnak (és talán nekünk, a szüleinek is) az iskolarendszerről mielőtt nekivág ennek az előreláthatólag 20-25 évig tartó kalandnak. Persze ezek szubjektív dolgok, a saját élettapasztalatom és meglátásaim vannak benne, illetve burkoltan az iskolakritikám (de nem célom elriasztani őt, mégiscsak végig kell csinálnia). A következő napokban szeretném egyenként-apránként elmondani ezeket a dolgokat Majának, úgy, hogy ő is értse, megértse és megpróbálja megemészteni a hallottakat. Ma reggel mondtam el neki az elsőt…

1.Az iskola jó dolog, rengeteg mindent fogsz tanulni az első évben, talán sosem fogsz ennyi hasznos dolgot megtanulni az életedben egyetlen év alatt, mint most: írni, olvasni, számolni – mindezt sokkal jobban, mint ahogy most tudsz…

2.Magadnak tanulsz: az iskola ügyesebbé, okosabbá tesz. Téged. Elsősorban ne nekünk, a szüleidnek tanulj, ne a tanáraidnak és az iskolának tanulj, hanem magadnak (persze a tanulással, sikereiddel nekünk is örömet szerzel, büszkék leszünk Rád). De elsősorban Te leszel több a megszerzett tudástól. Ráadásul, amit megtanulsz, az mindig veled marad, bármi is történjen Veled az Életben a tudásodat mindenhova magaddal tudod vinni, azt soha senki el nem veheti tőled.

3.Folyamatosan tanulj: az iskolában a sok tudás egymásra épül, ha valamit nem tanulsz meg időben és rendesen, akkor később az erre épülő dolgokat sem fogod tudni jól megtanulni, és lemaradsz.

4.Az iskola nem cél, hanem egy eszköz: az iskola nem csak azért fontos, mert ott sok mindent megtanulsz, hanem mert az iskola teszi lehetővé, hogy később olyan szakmát választhass, amit csinálni szeretnél. Ha nem tanulsz jól, akkor nem választhatsz szabadon (például hogy hol tanulhass tovább, vagy, hogy milyen szakmád legyen). Az, hogy jó tanuló legyél azért is fontos, mert az iskolai bizonyítvány a kulcs sok mindenhez az életedben.

5.Az iskola sem tanít meg mindenre: az iskola „iskolás tudást” ad és bár megtanít fontos dolgokra, de nem készít fel sok mindenre. Sok dolgot magadnak kell felfedezned és megtanulnod. Először is azt, hogy mi az, ami az iskolán kívül érdekel, mi az, amit tudni szeretnél (pl. számítógépen gépelni, ügyesen beosztani az idődet, főzni, kertészkedni, szép fényképeket csinálni stb.). Azt javaslom, hogy mindig legyen ezek közül 1-2 dolog, amit legalább annyira komolyan veszel, mint az iskolát. Persze ráérsz később is eldönteni, hogy mi is az pontosan (egy sport, egy hobbi, egy nyelv stb.) most még kísérletezhetsz, szóval próbálj ki minél több dolgot.

6.Az iskola nem csak a tanulásról, hanem a barátokról és a közösségről is szól: az iskolában nem csak tudásra tehetsz szert, hanem barátokra és ismerősökre is. Becsüld meg mindkettőt, a legjobb iskolai barátságok egy életre szólnak.

7.A nyelvtanulást vedd a legkomolyabban: a nyelvek elengedhetetlenül fontosak a boldoguláshoz. Senki sem tudja, hogy milyen lesz a világ 20 év múlva, amikor befejezed az iskoláidat, egyvalami biztos, nyelvekre biztosan szükséged lesz. Az angol már napjainkban is fontos nyelv, a legjobb, ha minél tökéletesebben beszéled és használod a mindennapjaidban: olvasásra, tájékozódásra, kommunikációra. De azt javaslom, hogy tanulj meg még egy nyelvet minél jobban (ez lehet világnyelv is, mint a német, a francia, a spanyol, az olasz vagy a kínai, de lehet bármilyen kis nyelv is, aminek révén kapcsolatod lehet egy kicsi kultúrával és kapocs lehetsz Magyarország és az adott kultúra/nép között).

Azt kívánom Neked, hogy szeress iskolába járni, legyenek jó tanáraid, legyen jó osztályod és legyenek szép élményeid az iskoláról! Tanulj és okosodj, hogy minél nagyobb esélyed legyen egy boldog életre!

Pintér Robesz

Ma szinte egész nap a Corvinuson voltam, azon a Corvinuson, amit „be akar zárni” a FIDESZ vezette kormány. Délelőtt a Piackutatás Napja rendezvényen vettem részt, amelyen összegyűlt a szakma és aktív tudáscsere folyt az oktatói kar, a diákok, a piackutató cégek képviselői és a piackutatási szövetségek között. Ritkán látni egy rendezvényen a két nagy piackutatási szövetséget, itt ez is megtörtént. Együtt adott elő megrendelő és piackutató. Igazi szellemi párbeszéd alakulhatott ki. Nem először, mivel rendszeres, évről-évre megrendezésre kerülő rendezvényről van szó.

Délután pedig zsűri elnök voltam az egyetem tudományos diákköri versenyének E-Business szekciójában, ahol a szóbeli fordulókra került sor. Nyugodtan mondhatom, hogy a 8 dolgozatnak legalább a fele nemzetközi konferenciákon is megállta volna a helyét (nem csak, mint diák) előadás. A hallgatók például a közösségi vásárlásról, az online játékokról, vagy a mobil tőzsdézésről írtak olyan 40-50 oldalas, saját kutatásokon, interjúkon, kérdőíves munkán és szakirodalmi áttekintésen alapuló magas minőségű dolgozatokat, amelyek piaci értéke egy komolyabb tanácsadó cégnél milliós nagyságrendű. Megtudhattam például, hogy kiknek érdemes értekesítenie szolgáltatásait a Bónusz Brigád vagy a Kupon Világ oldalain keresztül. Tanácsot kaphattam, hogy a mobil tőzsdézésben a mobilra szabott webes oldalaknak vagy a mobil alkalmazásoknak van-e inkább jövője. Kiderült, hogy melyik online szállásfoglalási oldalak szállítanak Magyarországra utasokat és mit preferálnak a magyarok, ha utazásra adják a fejüket.

Ez csupán egyetlen nap és két példa arról, hogy mi folyik az egyetem falain belül, ami értéket jelent és veszélybe került. Mert, ha igazak a pletykák, akkor nem lesz egyetem, szétszedik, szétverik a karokat, integrálják más egyetemekbe, hogy megspóroljanak néhány tízmilliárdot.

Talán érezhető, hogy el vagyok keseredve és fel vagyok háborodva, hogy egyáltalán ilyesmi eszébe juthatott ma Magyarországon a felelős kormánynak és az oktatáspolitika vezetőinek, hogy a közgazdász képzés nemzetközileg elismert központját meg kellene szüntetni. Kérdem én, hogy kikből lesznek a pénzügyminiszterek, ki fogja működtetni a magyar bankszektort, ki fogja 10 vagy 15 év múlva szakmai érvekkel „haza zavarni” az IMF küldöttséget? Hja, hogy a pénzügyi szektor most és itt különadóval sújtott és megtűrt ágazatnak számít…

Tessék már egyszer és mindenkorra észrevenni, hogy az oktatásból elvont források mindig megbosszulják magukat és az oktatásba minden jól befektetett forint többszörösen térül meg. Értelmes országokban ezt nagyon régóta tudják, nem véletlenül tart ott Skandinávia, ahol. Mi mit szeretnénk itt, a Kárpát-medencében 10, 20 vagy 30 év múlva csinálni? Továbbra is termékeket összeszerelni és gyártószalagokat üzemeltetni vagy minél több saját tudáson alapuló értékhozzáadott tevékenységet végezni? Milyen tudással fogunk versenyezni, ha nem fektetünk be az oktatásba?

Intézményeket szétverni könnyű, építeni nehéz – ha a Corvinus eltűnik, azzal nem egyszerűen pár ezer oktató és néhány ezer diák élete változik csupán meg, hanem szétzilálódnak az általa működtetett hálózatok, kiapadnak a szellemi műhelyek, elsorvad a nemzetközi tudásáramlás. Nem lesz már több ilyen piackutatási konferencia és nem lesznek ilyen diákdolgozatok. Minden megy a levesbe aztán majd csak lesz valahogy.

Nem a változástól félek és nem az oktatás reformjától. Hanem, hogy mindez ész nélkül megy végbe, politikai részérdekek és sérelmek mentén, ahogy eddig megszokhattuk az elmúlt 21 évben.

(A szerző a Corvinus részállású oktatója és piackutató – ennyiben tehát elfogult a véleménye.)

Ettől a TED előadástól lehidaltam. Akit érdekel az oktatás és hogy hogyan lehet videókkal, technológiával sokkal humánusabbá és hatékonyabbá tenni az oktatást, az nézze meg mindenféleképpen. Minden egymásra épülő tananyagokból álló iskolás tárgyat ilyen rendszerben kellene tanítani a világon mindenhol!

Azon gondolkodom hogyan lehetne ilyen egymásra épülő oktatási struktúrát csinálni azon a területen, amit én tanítok (információs társadalom és az infokommunikáció társadalmi vetületei). Salman Khan (a Khan Academy alapítója, aki a videón beszél) tulajdonképpen megcsinálta a hálózati tanulás működő rendszerét. Pont arról beszélgettünk múltkor a Corvinuson az E-Business Kutatóözpontban (ahol márciustól fél állásban dolgozok), hogy milyen jó lenne a hálózati tanulás (ahol a diákok egymással is interakcióban vannak, egymástól is tanulnak, miközben a tanár csak tutorál, a diákok egyéni ütemben tudnak haladni és a saját tudásuknak megfelelően elsajátítani a leckéket). Akkor azt mondtam, hogy a hálózati tanulás nagyon jó eszme, csak nem tudom hogyan lehetne megcsinálni. Khan pedig már régen kitalálta hozzá a működő struktúrát! Nem hiába ünnepelték állva a TED előadás végén. Le a kalappal!

Pintér Robesz