Ma szinte egész nap a Corvinuson voltam, azon a Corvinuson, amit „be akar zárni” a FIDESZ vezette kormány. Délelőtt a Piackutatás Napja rendezvényen vettem részt, amelyen összegyűlt a szakma és aktív tudáscsere folyt az oktatói kar, a diákok, a piackutató cégek képviselői és a piackutatási szövetségek között. Ritkán látni egy rendezvényen a két nagy piackutatási szövetséget, itt ez is megtörtént. Együtt adott elő megrendelő és piackutató. Igazi szellemi párbeszéd alakulhatott ki. Nem először, mivel rendszeres, évről-évre megrendezésre kerülő rendezvényről van szó.

Délután pedig zsűri elnök voltam az egyetem tudományos diákköri versenyének E-Business szekciójában, ahol a szóbeli fordulókra került sor. Nyugodtan mondhatom, hogy a 8 dolgozatnak legalább a fele nemzetközi konferenciákon is megállta volna a helyét (nem csak, mint diák) előadás. A hallgatók például a közösségi vásárlásról, az online játékokról, vagy a mobil tőzsdézésről írtak olyan 40-50 oldalas, saját kutatásokon, interjúkon, kérdőíves munkán és szakirodalmi áttekintésen alapuló magas minőségű dolgozatokat, amelyek piaci értéke egy komolyabb tanácsadó cégnél milliós nagyságrendű. Megtudhattam például, hogy kiknek érdemes értekesítenie szolgáltatásait a Bónusz Brigád vagy a Kupon Világ oldalain keresztül. Tanácsot kaphattam, hogy a mobil tőzsdézésben a mobilra szabott webes oldalaknak vagy a mobil alkalmazásoknak van-e inkább jövője. Kiderült, hogy melyik online szállásfoglalási oldalak szállítanak Magyarországra utasokat és mit preferálnak a magyarok, ha utazásra adják a fejüket.

Ez csupán egyetlen nap és két példa arról, hogy mi folyik az egyetem falain belül, ami értéket jelent és veszélybe került. Mert, ha igazak a pletykák, akkor nem lesz egyetem, szétszedik, szétverik a karokat, integrálják más egyetemekbe, hogy megspóroljanak néhány tízmilliárdot.

Talán érezhető, hogy el vagyok keseredve és fel vagyok háborodva, hogy egyáltalán ilyesmi eszébe juthatott ma Magyarországon a felelős kormánynak és az oktatáspolitika vezetőinek, hogy a közgazdász képzés nemzetközileg elismert központját meg kellene szüntetni. Kérdem én, hogy kikből lesznek a pénzügyminiszterek, ki fogja működtetni a magyar bankszektort, ki fogja 10 vagy 15 év múlva szakmai érvekkel „haza zavarni” az IMF küldöttséget? Hja, hogy a pénzügyi szektor most és itt különadóval sújtott és megtűrt ágazatnak számít…

Tessék már egyszer és mindenkorra észrevenni, hogy az oktatásból elvont források mindig megbosszulják magukat és az oktatásba minden jól befektetett forint többszörösen térül meg. Értelmes országokban ezt nagyon régóta tudják, nem véletlenül tart ott Skandinávia, ahol. Mi mit szeretnénk itt, a Kárpát-medencében 10, 20 vagy 30 év múlva csinálni? Továbbra is termékeket összeszerelni és gyártószalagokat üzemeltetni vagy minél több saját tudáson alapuló értékhozzáadott tevékenységet végezni? Milyen tudással fogunk versenyezni, ha nem fektetünk be az oktatásba?

Intézményeket szétverni könnyű, építeni nehéz – ha a Corvinus eltűnik, azzal nem egyszerűen pár ezer oktató és néhány ezer diák élete változik csupán meg, hanem szétzilálódnak az általa működtetett hálózatok, kiapadnak a szellemi műhelyek, elsorvad a nemzetközi tudásáramlás. Nem lesz már több ilyen piackutatási konferencia és nem lesznek ilyen diákdolgozatok. Minden megy a levesbe aztán majd csak lesz valahogy.

Nem a változástól félek és nem az oktatás reformjától. Hanem, hogy mindez ész nélkül megy végbe, politikai részérdekek és sérelmek mentén, ahogy eddig megszokhattuk az elmúlt 21 évben.

(A szerző a Corvinus részállású oktatója és piackutató – ennyiben tehát elfogult a véleménye.)